Erotikus munkát végzett egy szexológus, most pedig beszámol a tapasztalatairól

Szabad döntés volt: így került az erotikus munka és a prostitúció világába

A prostitúcióról szóló történetek többnyire két véglet között mozognak. Vagy kizárólag áldozatokat látunk, vagy provokatív szabadságnarratívákat. Kevés szó esik arról a szürke zónáról, amelyben az erotikus munka egyszerre lehet kizsákmányolás és önrendelkezés. Egy magyar szexológus története pontosan ebbe a zónába vezet. Először gyerekként szembesült a szexmunka fogalmával, és pozitív élményként mesél az eseményről.

Egy balettóra utáni öltözőben, egy feltűnően elegáns nő jelenléte keltette fel a figyelmét. Valami megváltozik a levegőben, amikor megérkezik, a felnőttek hangja halkabb lesz, a téma gyorsan elterelődik.

Viszont az elegáns nő kedvesen meséli el, hogy ő igazából prostituáltként dolgozik.

Filmekben találkozott még az erotikus munka fogalmával

Az első találkozás után jöttek a filmek, a romantikus történetek, ahol egy pontosabb képet kapott az erotikus munka világáról. A Micsoda nő című filmből már megtudta, hogy a könnyed történet ellenére nem olyan egyszerű egy prostituált élete.

Már ekkor látta, hogy a nők és a férfiak másképp állnak a prostitúcióhoz, viszont nem tudta még pontosan értelmezni, hogy miért léteznek ezek a különbségek.

A kamaszkor már a szégyen és a bűntudat nyelvén beszél. A női testhez elvárások, címkék és ítéletek tapadnak, miközben senki nem mondja el, hogyan lehet ebben a rendszerben jól működni. A szexről sok szó esik, de a határokról, az autonómiáról és a választás valódi lehetőségeiről annál kevesebb.

Felnőttként, jogi és pszichológiai ismeretekkel a prostitúció már nem romantikus fogalom.

A szexmunka világa tele van valódi veszélyekkel, kiszolgáltatottsággal és erőszakkal. Ezek a történetek nem kitalációk, hanem mindennapos valóságok.

Mégis felmerül egy kérdés, amelyet ritkán teszünk fel hangosan: mi a helyzet azokkal a nőkkel, akik nem kényszerből, hanem saját döntésből lépnek ebbe a világba?

A történelem során újra és újra megjelentek olyan nők, akik a prostitúció keretein belül szereztek olyan jogokat és lehetőségeket, amelyek más nők számára elérhetetlenek voltak.

Pilisy Róza a 19. századi Magyarországon nemcsak bordélyt vezetett, hanem szellemi központot hozott létre, írt, alkotott, és saját ingatlannal rendelkezett egy olyan korban, amikor a nők többsége még az alapvető önrendelkezéstől is meg volt fosztva.

Hozzá hasonló alakok más kultúrákban és korszakokban is felbukkannak, mindig a társadalmi normák peremén, mégis hatással a korukra.

Ilyen tapasztalatai voltak a szexológusnak az erotikus munkával

Ebbe a történeti ívbe illeszkedik Kékes Réka személyes útja is. Szomatikus szexológusként ma a testtudatosságról, a vágyakról és az önismeretről beszél, de életének egy szakaszában prostituáltként dolgozott.

Nem külső kényszer hatására, hanem egy mély érzelmi válság után, amikor úgy érezte, el kell jutnia oda, ahol a legnagyobb félelmei és vágyai találkoznak.

A prostitúció ebben az értelemben nem menekülés volt, hanem kísérlet arra, hogy visszavegye az irányítást a saját teste és élete felett.

Tapasztalatai során megtapasztalta a pénzügyi függetlenséget, figyelmet és a hatalmi helyzeteket, amelyekkel korábban soha nem találkozott.

És persze megszégyenítő módon annyi pénzt keresett vele egyetlen hét alatt, ami egy magyar férfi havi átlagkeresetének húszszorosa volt.

Olyan emberismeretre tett szert, amelyet később a szakmai munkájában is kamatoztatott. A szexmunka számára nem végállomás lett, hanem egy intenzív tanulási folyamat része, amely mélyen formálta az önképét és a nőiséghez való viszonyát.

A prostitúció mindenkinek mást jelent

Nem lehet általánosan bemutatni a szexmunka világát. Van, akinek kizsákmányolás, van, akinek eszköz, és van, akinek átmeneti állomás. Az erotikus munka jelentése nem önmagában rejlik, hanem abban a környezetben, amelyben megvalósul. Ugyanaz a felnőtt jellegű tevékenység teljesen mást jelenthet különböző élethelyzetekben.

Miközben a világ egyes részein a nők még alapvető jogaikért küzdenek, máshol a látszólagos egyenlőség mögött tovább élnek azok a minták, amelyek korlátozzák a női autonómiát.

A prostitúció ebben a kontextusban nem elszigetelt jelenség, hanem egy nagyobb társadalmi rendszer tünete és tükre is.

A kérdés nem az, hogy létezik-e, hanem az, hogy hogyan beszélünk róla, és kiknek a hangját halljuk meg közben.

Itt olvashatsz arról, hogy milyen volt az erotikus munka budapesti bordélyházakban:



Forrás: NLC.