Hogyan működött a prostitúció Budapesten, amíg legális volt az erotikus munka?

Óriási vagyonra tehettek szert a lányok, amíg Budapesten legális volt az erotikus munka

A prostitúció veszélyes és elítélt foglalkozás volt, de néhányan mégis hatalmas vagyont halmoztak fel vele. Viszont általában ez azonban csak ideiglenesen volt így.

A múlt század fordulója körüli luxusprostituáltak világa furcsa és zárt volt. Bár a magas életet élő nők látszólag szabadabbak voltak sok tekintetben, mint társaik, mégis súlyos társadalmi stigma nehezedett rájuk az erotikus munka miatt.

A pompás lakásaik akár aranykalitkának tűnhettek, de valójában csak konzerválták a társadalmi kettősséget.

Kevesen tudják ma, hogy Budapesten 1867 és 1926 között legálisan működött a prostitúció, melyhez orvosi és rendőri engedélyekre volt szükség a magánkéjnők és a bordélyházak prostituáltjai számára.

Az írók is sokat foglalkoztak ezzel a jelenséggel, és talán Krúdy Gyula A vörös postakocsi című regénye adja a leghitelesebb képet, melyben saját tapasztalatait írja le.

A prostitúció veszélyes foglalkozás volt, mely vonzotta az alvilágot

Ha egy kéjnő gazdag pártfogót talált, az utcán sétálva az urak néha még rá sem köszöntek rájuk.

Ennek ellenére volt néhány luxuskurtizán, akiknek az életét legalább egy ideig pénz és fény ragyogta be, amíg erotikus munka során a gazdag férfiak kedvében jártak.

Nézzük, hol éltek és végeztek erotikus munkát ezek a kiváltságos, de mégis megvetett nők!

Magyar utca 20.

Pilisy Róza nemcsak szép, de talpraesett, művelt és eszes nő volt. Egy virágboltban dolgozott a Szervita téren, amikor megismerkedett Apponyi Albert gróffal, aki azonnal beleszeretett.

A főúr nemcsak elhalmozta különféle ajándékokkal, de taníttatta is barátnőjét. Nem olyan különb ez a mai sugar baby kapcsolatokhoz képest, ahol anyagi támogatást kapnak a lányok.

Habár később szakítottak, Apponyi nagyvonalú búcsúajándékként Rózának adta az Újvilág (ma Semmelweis) utcai lakást, amit a prostituált nő számára vett.

Pilisy Róza okosan gazdálkodott az elnyert javakkal, és végül házat vásárolt a Magyar utcában, ahol luxus-bordélyt üzemeltetett,

miközben az épület legszebb szobáiban saját otthonát rendezte be.

Ő maga is kitartó nő volt, vagyonát kezdeti szerencséjéből maga szerezte.

Bordélyházában művelt, idegen nyelveket beszélő hölgyek szórakoztatták az álnéven bejelentkező urakat, közöttük koronás fők is gyakran megfordultak.

A későbbi VII. Edward angol király, I. Milán szerb király és Ferenc Ferdinánd is látogatták a bordélyt.

Mivel a hangsúly itt nem a vendégek pénzén, hanem műveltségükön volt, írók is szeretettel jártak a helyre, Krúdy Gyula például múzsájának tekintette a kultúrált asszonyt.

A bordélyban:

„A szobák polgári kényelemmel voltak berendezve. Az egyik szalon a biedermeier stílusú bútorokat dicsérte, a másik pedig a rokokó eleganciáját idézte. Az ebédlőben tágas diófa asztal és pohárszékek sorakoztak, olyan hangulatot teremtve, mintha egy vidéki úriházba léptünk volna be, ahol a nagyapák örökségét tisztelik.”

A ház belső terét Thék Endre, a Budavári Palota Szent István-termének dekorációit is készítő asztalos készítette.

Király Bazár (Ferenciek tere 5.)

A Király Bazár egyik elegáns, első emeleti lakásában élt Spitz Fanny, aki a Cukor utcában működtetett bordélyházat.

A hölgy életéről viszonylag keveset tudunk, alakját egy színes pesti jelenet őrzi.

Egy joghallgató egyik "lányába" olyannyira beleszeretett, hogy feleségül kérte.

A félvilági dáma igent mondott, azzal a feltétellel, hogy a szerelmes ifjú kérje ki a madámtól, aki nem más volt, mint Spitz Fanny.

A szokásos protokollnak megfelelően zajlott az esemény, a fiatalember a Király Bazár előtt, térdelve kérte meg választottja kezét Spitz Fannytól, aki a meghatottságtól zokogva mondott igent a szintén elérzékenyült járókelők gyűrűjében.

Ha többet szeretnél olvasni arról, hogy milyenek voltak Budapest bordélyházai, itt megteheted:

György-Villa (Nagytétényi út 198–202.)

Budatétény határában áll egy rejtélyes épület, sokan nem is gondolják, hogy bármilyen köze is lehet az erotikus munkához. A csodás klasszicista villa olyan, mintha közvetlenül a Svábhegyről teleportálódott volna ide, egyszerű és elegáns hangulatot áraszt.

1827-ben épült, majd többször tulajdonost váltott, mígnem végül Dőry György, a dúsgazdag borkereskedő vásárolta meg, aki teljesen átépíttette az itt álló házat.

Így született meg a bájos, angol lányregények hangulatát is megidéző épület, amit közvetlenül a Budatétényi Rózsakert mellett találunk.

A villa belső terei is nagyon kellemesek, látható még a jókora borospince, amely a környék szőlészeti hagyományainak örököse.

Bár Dőryről nem sokat tudunk, az biztos, hogy igazi gavallér volt, hiszen a felújításra azért volt szükség, hogy a csinos épületet 1867 karácsonyán „barátnőjének” ajándékozhassa.

Fő utca 76.

Turcsányi Emília Mágnás Elza néven vált ismertté, mivel kizárólag a leggazdagabb urakat részesítette kegyeiben erotikus munka során.

Az egykori szegény cselédlány a 20 évvel idősebb dúsgazdag bútorgyárossal, Schmidt Mikkával került kapcsolatba. Schmidt Miksa bizarr erotikus játékokra kényszerítette szerelmét, például arra, hogy fehér ruhában, koporsóban fekve fogadja őt.

Cserébe évente 150 ezer koronát (ami egy kisebb birtok jövedelme) költött Elzára, ékszerekkel, mint például 20 ezer koronás gyöngysorral és 30 ezres briliáns fülbevalóval ajándékozta meg, valamint taníttatta is.

Ezenkívül egy kicsi, de főúri eleganciával berendezett háromszobás lakást bérelt neki a Margit rakpart 46. alatt (ma a Fő utca 76. környékén).

Azonban a kapcsolatot egy szörnyű tragédia zárta le, ugyanis 1914-ben Mágnás Elza brutális gyilkosság áldozata lett, komornája és annak szeretője nyereségvágyból megölték, testét pedig egy utazókosárba rejtették.

A középkorban pedig talán szigorúbb rend uralkodott a bordélyházakban, másképp kezelték az erotikus munkát:

Jókai utca 10.

„Aki egykor megírja Budapest történetét, Somossy Károly és Carola Cecília alakjáról nagyon sokat írhat. Ők tanították meg lumpolni a várost.”

Így fogalmazott Krúdy Gyula A vörös postakocsi című művében.

Cecília, a Somossy Orfeum (a mai Operettszínház) egykori csillaga nemcsak fantasztikus színpadi jelenléttel hódított, hanem életmódjával is legendás lett.

Éjfélig varázsolta el a közönséget a színpadon, majd megvacsorázott, felült a legkiválóbb fiáker bakjára, és száguldott az Andrássy úton és a Stefánia úton.

A mulatságok gyakran hajnalig tartottak, majd Carola Cecília gyorsan reggelizett a Ligetben, mielőtt visszaindult volna az Orfeumba próbálni.

Napirendje alapján látszik, hogy kevés időt töltött otthon, nem csoda, hogy viszonylag egyszerű körülmények között élt.

Sokáig a Gyár utca 36. alatt (ma Jókai utca 10.) lakott, kivéve, ha valamelyik udvarlója luxuslakást bérelt neki. Szenvedélye a mulatság és az ékszerek volt, amire annyira oda volt, hogy a gavallérok 6000 holdas birtokokat ajándékoztak neki.

Ez a gyönyörű nő, akinek több családi vagyon változott teljesen pezsgővé és lovas fogattá, pesti fénykorát követően egy drezdai operaénekes felesége lett, és éveken át panziót működtetett.

Amikor Fedák Sári később meglátogatta a még mindig élő legendát, egy csendes öregasszonyként írta le, aki az Orfeum említésére is keresztet vetett.

Haris Bazár (Haris köz)

Mielőtt a Haris köz létrejött volna, a területen a Haris Bazár állt. Ebben az épületben bérelt egy kisebb, kétszobás lakosztályt báró Schöllerer Miksa huszártiszt Peschek Verona számára, itt pedig a hölgy erotikus munkát végzett.

Bár a lakrész, amelyet dr. Altmann Mór főbérlőtől béreltek, csak egy ajtó választotta el, nem volt szegényes, és egyértelműen különbözött azoktól az elegáns otthonoktól, amelyeket eddig bemutattunk.

A lánynak, aki saját édesanyját alkalmazta házvezetőnőként, és keresztlányát is magához vette, nem csak a tiszt volt az egyetlen eltartója.

Mivel kiadásait nem fedezte teljes egészében a huszárkapitány, más látogatóitól is elfogadott pénzt erotikus szolgáltatásaiért.

Egyikükkel egy anyagi vita után tragikus véget ért. A történet sok megrázó elemének közül a legszomorúbb, hogy Schöllerer Miksa hangsúlyozta, soha nem tervezett komoly kötelezettséget a nővel szemben, soha nem akarta feleségül venni.

Forrás: Civilek.info