Erotikus munka a középkori bordélyházakban: akkor fogad a prostituált, ha jó keresztény vagy

A középkorban néhol csak jó keresztény vendégeket fogadhattak az erotikus munkát végző prostituáltak

Cseppet sem meglepő módon, az egyház a középkorban törekedett az erotikus munka és a prostitúció szabályozására is.

Azt hitték, hogy az intézmény segíti a házasságok normális működését, és ezért néha támogatták az akkori szexmunkát, a bordélyházak létrehozását.

Az egyház az erotikus munkába is beleszólt

A középkori Európában az egyház átfogóan próbálta szabályozni az élet minden oldalát, beleértve a magánéletet és a házaséletet is.

Bár sokan úgy gondolták, hogy a prostitúció és az örömlányok tevékenysége súlyos bűncselekménynek minősült, valójában ez nem így volt, sőt!

A vallási vezetők egy ideig küzdöttek a prostitúció és a szexmunka ellen,

de később belátták, hogy ez értelmetlen.

Az 11. század környékén felismerték, hogy tehetetlenek az erotikus munka jelensége ellen, és sőt, egyenesen szükség van a bordélyok működtetésére.

Ezért támogatták azokat és előírásokat hoztak a prostituáltak munkájával kapcsolatban.

A középkorban a prostitúció szükséges rossznak számított

Legalábbis az egyház így tekintett az akkori szexmunkások tevékenységére.

A középkori élet egy fontos része volt a szexualitás, ugyanakkor szigorú szabályok szabályozták, melyeket az emberek nem mindig tartottak be.

Az esküvő előtti szexuális kapcsolatok elméletileg tiltottak voltak, de a gyakorlatban sok jegyespár lefeküdt egymással. Ha úgy találták, hogy nem megfelelő a partner, kiléphettek a jegyesi megállapodásból.

Hivatalosan az egyház szabályai szerint a házaspárok csak a gyermeknemzés vagy a hűtlenség megelőzésének céljából élhettek nemi életet.

Ugyanakkor hangsúlyozták a női orgazmus fontosságát a teherbe esés szempontjából, valamint azt, hogy a férfi kielégítse vágyait.

A 11. században arra a következtetésre jutottak, hogy a prostitúció egy szükséges rossz, és elengedhetetlen a jó házassághoz, valamint a súlyos bűnök elkerüléséhez.

Ez azért volt, mert a prostitúció társadalmilag és egyházilag elfogadott lehetőséget kínált a férfiaknak a házasság előtti szexhez, vágyaik kielégítéséhez, és védelmet nyújtott a férjezett nőknek a nőtlen férfiak csábításával szemben.

Emiatt ebben az időszakban már nem akadályozni, hanem segíteni kívánták a prostitúció működését.

Az egyház támogatta az erotikus munkát és a bordélyok működését

Az örömlányok tevékenységét szigorúbb szabályokkal próbálták ellenőrizni. Több helyen a város határain kívülre szorították őket, és meghatározták, hogy mely utcákon, mely napokon és mely időszakokban végezhetik munkájukat.

Ezzel a hozzáállással még manapság is találkozunk, hiszen Amszterdamban a hatóságok többször is felvetették a szexmunkások számára azt a lehetőséget, hogy a piroslámpás negyedet a város szélére helyeznék át:



Az egyház számára a legkedvezőbb megoldásnak a bordélyházak bizonyultak, így támogatták és néha sajátkezűleg hozták létre ezeket.

Általában a városok vásárolták és üzemeltették ezeket a létesítményeket, mindegyiknek pedig volt egy vezetője, aki a szabályos működésért, a problémák megoldásáért és az adók befizetéséért felelt.

A bevétel nemcsak az örömlányok munkájából származott, hanem az itt árusított ételekből és italokból is.

Magyarországon például Budán és Sopronban is működtek nagyobb bordélyházak, legalábbis az elérhető források szerint.

Különböző típusú bordélyházak álltak rendelkezésre, így minden társadalmi rangú és anyagi helyzetű férfi találhatott olyat, amely megfelelt neki.

Voltak olyanok, ahol csak a jó keresztény vendégeket fogadták, és a lányoknak vallási szokásokat is kellett gyakorolniuk,

míg a magasabb rangú bordélyokban a prostituáltak rendszeres orvosi vizsgálaton estek át.

Érdekesség, hogy a középkorban néhány fürdőház is működhetett bordélyként, ahol a polgárasszonyok is találhattak partnert.

Az egyház azonban ellenezte ezt a gyakorlatot, és a 16. században sikerült nagyjából bezáratnia őket, valamint kiszorítania az illetlen és bűnösnek tartott tevékenységeket.

A prostituáltak helyzete a középkorban

A szexmunkát végzők közül néhányan saját elhatározásukból választották ezt az erotikus foglalkozást, de jóval többen voltak, akiket valamilyen kényszerítő tényező, vagy kerítőnők meggyőzése vezetett ebbe az életmódba.

Voltak, akik csak időszakosan dolgoztak, amikor nem volt elég pénzük.

A lányok a bordélyokban általában szigorú napirend szerint éltek, sok helyen kötelező volt a napi többszöri ima és vallásos gyakorlatok.

Bár az erotikus szakmájuk elfogadott volt a társadalomban, nem részesültek tiszteletben, inkább lenézték őket, alacsonyabb értékű, rangú személyeknek tartották, és gyakran kegyetlenül bántak velük.

Emellett a legtöbbnek alacsony volt a keresete, mivel a bevételük egy részét a bordély vezetőjének kellett átadniuk.

Természetesen voltak kivételek: néhány kurtizán képes volt jelentős vagyonra szert tenni és önálló életet élni, vagy akár saját bordélyt nyitni, de ez elég ritka volt.

A szexmunkásoknak általában valamilyen megkülönböztető jelzést kellett viselniük, amely városonként, országonként más volt.

Ezen jelek közé tartozott a fekete köpeny, színes öv vagy magasított talpú cipő.

A lányok általában 30 éves korukig végeztek erotikus munkát, ezután a legtöbben férjhez mentek és családot alapítottak.

Néhányukat zárdák fogadták be, mivel az egyház szerepet vállalt a későbbi életükben.

A prostitúció a 16. századig virágzott, de ekkor elkezdett hanyatlani, főleg a terjedő nemi betegségek, különösen a szifilisz miatt.

Ebben a cikkünkben arról is olvashatsz, hogy a 19. századi Budapesten mennyire erős volt ez a jelenség, többek között az erotikus munka miatt is:



Forrás: Femina.